Megejtem első blogbejegyzséem az idén.
Kibaszottul de nem volt kedvem írni napokon, heteken, hónapokon át, tetszett, hogy csak úgy megélem a napjaim és nem rohanok megosztani. Rám telepedett az olyannyira védjegyemmé vált lustaság és tespedés és nem, fülem botját nem mozdítottam volna az írás kedvéért. De hogy szépen képben legyetek, ím, Óz a nagy varázsló levési néktek nagy dolgait.

Egerben voltam, az EKF nyílt napján. Úgy vártam, mint még semmi mást. Na jó, esetleg a BKF-et. Nikivel felpattantunk a vonatra és elmentünk. Rohadtul jó egy suli az is :) Beültünk mozgókép órára, ahonnan átvittek minket a TV stúdióba. Kurvára tetszett :) Mondjuk leragadtam az élő műsor nézésénél és csak fél füllel hallgattam mindent, amit próbáltak mondani.

Lecsengett a szalagavató is. Fhuh basszus, soha nem csinálnám végig újra. Nőies voltam. Én. Nőies. Soha többet. Belehalt nem csak a lábam, de még az idegeim is. Őszintén tisztelem azokat, akik ebbe nem őrültek még bele. Jah, tényleg, olyan nincs, mindegyik hisztis picsa lett, bocsi :)

Van valami jó dolog is. Kezdem egyre inkább kitalálni, hogy melyik sulit írjam előre a jelentkezési lapon. Azért így a határidő vége felé már tényleg nem árt...kehöm..nembaj :) lehetőleg megyek mozgóképre, ha meg nem, akkor majd a továbbiakban eldől minden :)

Eh, kicsit meglátszik, hogy most nem vagyok valami remek hangulatban. Eszembe jutnak a múlt emlékei, és mindennek tetejébe, szőke lettem fehér helyett. Így közlekedjek. Maximum addig, amíg festék nem kerül a kezembe, addig meg...sapka.

Röviden és tömören ennyi fontoshatnékoskodásom van itten. A viszont olvaásra :]