Elegem van már, de rohadtul. Legszivesebben már rég elköltöztem volna apámhoz, de nem férnénk el, az a gáz.
Igen, jól látjátok, kurvára elegem van, anyámból. Beleszól az életembe, holott rohadtul leszokhatna már erről a szokásáról.
Azzal kezdődött az egész, hogy tegnap hozzávetőlegesen eduline-on kiszámoltuk az érettségi pontjaimat, aztán elkezd nekem papolni, hogy 280 pont nem elég, tanuljá' rendesen, miért nem tanulsz mint más, és márpedig táncolni fogsz szalagavatón. Aztán közöltem vele, hogy én tanultam és büszke vagyok az évvégémre mert rohadt nehéz volt begörbíteni. Ennyire nehezére esne felfogni, hogy más képességű vagyok a többi embernél? Aztán közölte velem, hogy márpedig tanulhatnék, vagy minek jöttem ide. Közöltem, hogy az EVENTUS-ra akartam menni és Ő mondta, hogy csak hatvani sulit jelöljek, ha már a péceli fáy-t nem. És akkor onnantól kezdve még most is én vagyok a hülye meg a szar mindenért, ne merjem vádolni, mert ez már csak kifogás keresés. Meghogy ő mindent megad nekem... aha, mindent, amire kibaszottul nincs szükségem. Szükségem lenne egy tabletre, de mit kapok helyette? Házimozi és gitár... -_-
Nem kért senki ilyesmit, amit meg kérek, nem kapom, szóval dugja fel magának.
Ma nem tudok elszakadni tőle, de holnap megyek Kamihoz. Elég régen láttam már a kicsikacsafejét és már hiányzik is, sőt, jó lesz már kizökkenni anyámból.
Tegnap még csináltam 2 hátteret, egy Rurusat Metellának, és egy Kanonosat <3 amit ide is felraktam.

Ah, nagyjából ennyi, próbálok lejjebb nyugodni...